A mangó gondozása otthon

2013.10.13. 19:30

Mangóhoz könnyű hozzájutni, gyakorlatilag akármelyik közepes élelmiszerüzletben kapható már, így könnyű tenni egy kísérletet a felnevelésével. Én a legjobb eredményeket úgy értem el, hogy egy tálcán nedves papírtörölközők között előcsíráztattam, és csak akkor ültettem el, amikor már legalább 4-5 cm-es hajtása volt. Egyébként mindent a neten olvasható szokásos tanácsok szerint kell csinálni, tehát:

  1. veszünk egy mangót, megpucoljuk, megesszük róla a gyümölcshúst
  2. megmossuk és egy kicsit száradni hagyjuk a nagy magot
  3. egy késsel szétfeszegetjük a kemény mag héját a keskeny oldalánál, és kivesszük belőle a 4-5 cm-es babféleséget. Ez lesz végülis a mag, amit elvetünk
  4. nedves papírtörlők közt 2-3 hétig csíráztatjuk. Nekem hamar megindultak
  5. ha már nagyobbacska gyökérkezdeménye van, egy edényke virágföldbe helyezzük. A gyökérkének lehet csinálni egy pici járatot, a magot pedig a föld tetejére fektetjük a gyökérrel a járat felé. Nagyon vékonyka földréteggel lehet takarni, de nem muszáj
  6. ezután is folyamatosan nedvesen tartjuk, a mag semmiképp se száradjon ki

mango montázs.jpg

A mag hamarosan vékonyka szárat is elkezd növeszteni, majd leveleket hoz. Ezek először rozsdavörösek, később sötétzöldre fakulnak. Érdemes meleg, párás helyen tartani, jól megvan olyan körülmények közt, mint az ananász. A fiatal levélhajtások nagyon aranyosak, egyszerre több kunkori hajtás jelenik meg, ezek hamar levelekké szélesednek. Nem mindegyikük szokott megmaradni, látszik a képeken is, hogy általában két-három levél van egy-egy csomópontban. Nem tudom, hogy ez természetes-e, mindenesetre nem vettem észre, hogy a növénykét rosszkedvűvé tenné.

Próbáltam utánajárni, hogy lehet-e oltani, de pl. a Füvészkertből azt üzenték vissza, hogy mangó oltásában nem tudnak segíteni. Várhatóan így csak 5-8-10 év múlva terem gyümölcsöt (az egyes források eltérő számokat írnak), szemben az oltott magoncok 3-4 évével. Itt érdemes visszatérni a magra is: én eddig a boltokban csak olyan gyümölcshöz jutottam hozzá, aminek a magja monoembrionikus, azaz magonként egy növény hajt ki. Ezeknél állítólag nem nagy rá az esély, hogy az anyanövényhez hasonló terméseket kapjunk. Ezzel szemben a poliembrionikus magok esetében több növényke is kihajt, és ilyenkor jó esély van rá, hogy közülük az egyik az anyanövény tulajdonságait hordozza. A füvészkert.org-on írtak szerint a nálunk kapható mangók általában a "Tommy Atkins" típushoz tartoznak.

A fácska további gondozásához a forrás itt. Fontos megjegyezni, hogy a leírás a 10-12-es USDA zónákban, elsősorban szabadföldben tartott fákra vonatkozik. Ezt kell átültetni konténeres verzióra, ha a hazai tartásáról beszélünk, hacsak nem vagyunk olyan szerencsések, hogy a füvészkertihez hasonló pálmaházakban tarthatjuk a kedvenceinket.

A mangó fák erőteljesen nőnek, ezért rendszeresen metszeni kell őket. A mangó megfelelő gondozásával elérhető, hogy a fa egészséges virágokat és gyümölcsöket hozzon a következő években.

A mangó fáját és leveleit sosem szabad elégetni vagy üzemanyagként felhasználni, mert súlyosan irritálhatja a tüdőt a levelekben, hajtásokban és az éretlen gyümölcsök levében lévő allergén urushiol, ami bőrgyulladást okozhat.

A közönségesen mangófának nevezett Mangifera indica L. Burmában és India partjain őshonos. Ez a trópusi örökzöld a szömörcefélék családjába, azonbelül a mangifera nemzetségbe tartozik. A mangófák nem viselik el a fagyot és valószínűleg elpusztulnak vagy helyrehozhatatlan károkat szenvednek, ha a hőmérséklet 0 fok alá csökken.

A mangó elérheti a 9-14 méteres magasságot, sűrű, kerek lombkoronája pedig a 9-12 métert, vagyis kellemes árnyékot ad. Ez a masszív fa akár 6 méteres gyökérzetet is kialakíthat 2-4 fő gyökérággal.

A fa akár évszázadokig is elélhet, ha van elég helye, tápanyaga és odafigyelnek rá. (...)

 

A mangó gondozása

Hőmérséklet: A mangó jól megél a 10-12-es USDA zónákban. Mivel trópusi növény, teljes napfényre van szüksége, hogy jól érezze magát és gyümölcsöt teremjen. Nem tanácsos a növényt más fa lombkoronája alá ültetni. Hidegebb zónákban inkább a törpe fajták tarthatóak, ezeket azonban a hőmérséklet csökkenésével be kell vinni.

A mangó nem szereti, ha gyakran mozgatják, így gondosan kell megválasztani a helyét, szem előtt tartva az aktuális méretét és várható növekedését. A magcsemetéket át kell ültetni, ha elérik az egy méteres magasságot, még azelőtt, hogy a levelek második generációja megjelenne.

Átültetéskor a növényt nem szabad a száránál fogva kihúzni, mert a durva bánásmód megsérti a gyökereket, így az átültetés néhány napon belül megölheti a növényt. Ehelyett a tartály oldalát és alját szétvágva kiemelhetjük a teljes földlabdát, amit majd egy kb. 12 cm-es gödörbe helyezünk egy réteg friss trágyával. A talaj optimális ph értéke 5,5-7,5 között van. A földet keverjük el szerves komposzttal és tőzeggel. Ügyeljünk, hogy a földlabda pár centivel a talaj fölé érjen, a fa körül pedig alakítsunk ki egy kis tálcát a nedvesség megtartására.

Öntözés és tápanyagok: annak ellenére, hogy ez a fa szárazságtűrő, a nedvességet azért értékeli, a pangó vizet viszont nem viseli el. Ilyen esetben megáll a növésben. Jó vízelvezetésű talajt igényel. A földlabdát nedvesen, de nem vizesen kell tartani. Ültetés után öntözzük két héten keresztül minden második nap. Miután a második sor levél megjelenik, az öntözést heti kétszeri alkalomra csökkentjük. A téli időszakban ritkábban, csak minden második héten öntözzük.

Az első két évben csak szerves trágyát használjunk. Ezt követően adható nátrium, kálium és foszfor tartalmú műtrágya a levél- és virágfejlesztés elősegítésére. A lemetszett ágak mulcsként újrahasznosíthatóak. Fontos a tápanyagok bejuttatása a virágzási időszak előtt annak érdekében, hogy elegendő energiát tudjon fordítani az egészséges gyümölcsökre. Népszerű műtrágya a mangó számára a hal emulzió és a csontliszt.

Metszés: a mangó nagyon érdekesen mutat a levelek változó színeivel. Egy csoportban 10-20 új levél hajt ki. Nagyon fényesek és világoszöldek, majd barnásból vöröses-lilára változnak, végül vissza sötétzöldre. Ezekből a színváltozásokból egy tapasztalt termesztő felismeri a mangó fajtáját is. A levelek örökzöldek, egyedül állóak, váltakozva helyezkednek el, és 10-35 cm hosszúak. A metszés célja, hogy növelje a hozamot, javítsa a légáramlást és megelőzze a kártevőket és betegségeket. A fiatal csemetéket akkor kell metszeni, mikor elérik a 90-110 cm-es magasságot, így a növényt gyorsabb növekedésre késztethetjük. A fiatal növényt vagy csemetét úgy metszük, hogy visszavágjuk a főhajtást kb. 10-30 cm-rel.

A fiatal, 2-3 éves fákat muszáj metszeni ahhoz, hogy bokros növekedést érjünk el az egyenes hajtás helyett. Mivel ez egy erőteljesen növekedő fa, a növekedését vissza kell fogni és megállítani egy olyan állapotban, ahol több virágot és gyümölcsöt hoz. A külső hajtások visszacsípésével több elágazást hoz, ami több virágot és gyümölcsöt jelent.

A felnőtt fák oldalának nyírása elengedhetetlen az optimális szélesség tartásához. A metszést akkor kell elvégezni, mikor a gyümölcsök megértek, így a feladatokat egyszerre is el lehet végezni. Sosem szabad többet visszametszeni, mint a hajtások harmada, ellenkező esetben a fát a levelek növesztésére kényszerítjük, és így nem hoz gyümölcsöt a következő szezonban. Mivel a mangó lombja nagyon sűrű, a metszés célja, hogy a lombkoronát megnyissa, és így több levegőhöz és napfényhez jusson a fa. A nyitott koronájú és bokrosabb fa nemcsak fokozza  a gyümölcsök színét és minőségét, hanem folyamatosan kontrollálja a kártevőket és a betegségeket.

A fa a tetején erőteljesebben nő, mint az alsó részeken, így a függőleges ágakat kell metszeni. Ezek az egyenes ágak nyelik el a legtöbb tápanyagot a talajból, tárolja a felesleges nitrogént, és ezzel megakadályozza, hogy a fa többi része egyenletesen nőhessen és egészséges virágokat és gyümölcsöket hozhasson. A függőleges ágakat úgy kell eltávolítani, hogy egy kis darab visszamaradjon belőlük, ez megakadályozza, hogy az alatta lévő részek túlzottan megsérüljenek. Az alsóbb ágakat nem kell metszeni, mert ezek a jövőben még teremhetnek. Az alsó részt csak abban az esetben kell visszavágni, ha a fa már túlságosan bokros lett.

Kártevők és betegségek: ezt a gyümölcsöt nemcsak az emberek szeretik. Sokféle rovar, kártevő és betegség érheti a fát. Mivel sok betegségnek van kitéve, több olyan fajtát is nemesítettek, melyek ellenállnak a betegségeknek, kis növésűek, tartósak és nagyobb hozamúak. A legtöbb kártevő és betegség kontrollálható a megfelelő növényvédelemmel, a gombaölő és baktériumölő vegyszerek gondos használatával. A legtöbb betegség a korona tetején kezdődik, majd átterjed a fa többi részére, ezért elengedhetetlen, hogy a metszés a korona felső részét érje, és a beteg leveleket és ágakat mindig eltávolítsuk.

Hideg és szél: a mangók nem viselik el sem a fagyot sem az erős szelet. A fa tövét érdemes mulcsozni és esetleg takaróval is védeni a fagytól. A fiatal fákat meg kell támasztani, amíg jól be nem gyökeresednek.

Nem kizárt, hogy a mangók kissé hidegebb területeken is megéljenek. A törpe mangók jól növekednek a 9b-10-es zónákban, de a fagy beállta előtt be kell vinni őket. Ezeket a kis növésű fajtákat "lakás-mangóknak" hívják, és közéjük tartozik például a Lancetillai, nam doc mai, Mallika és a Pickering fajták.

Szerző: Brannagh

Szólj hozzá!

Címkék: mangó

Az ananász gondozása

2013.08.02. 13:23

Forrás itt.Képeké dettó.

Ültetés

Ültessük az ananászt jó vízelvezetésű földbe, mint a bromélia- vagy kaktuszföld. Keverhető bele harmadrésznyi perlit. Ideális egy 20 cm-es cserép, vízelvezető nyílással az alján.

Először a vízelvezető nyílást fedjük le egy cserépdarabbal, arra tegyük a kavicsokat, majd a földkeveréket. Végül ültessük bele az üstököt, és öntözzük meg alaposan, mielőtt elhelyezzük az ablakban vagy más napos helyen.

Ami az öntözést illeti: a talaj legyen mindig egy picit nyirkos, de ne vizes (attól kirothadnak a gyökerek), és ne is száraz. Hat-nyolc hétbe telik a törzsnek, amíg valóban erős gyökereket ereszt. Nem szabad siettetni ezt a folyamatot, vagy tápoldatozni ebben az időszakban még.

Kb. két hónap múlva az üstök már egy új növényként fog viselkedni. Gyengén húzgáljuk meg a növényt, hogy érezzük, fejlesztett-e gyökereket. Ha igen, akkor ellenáll a mozgatásnak, ha nem, akkor könnyen ki lehet húzni az ananászt a földből. Ha még nincsenek gyökerek, egyszerűen helyezzük vissza a növényt a földbe és várjunk tovább. Ha úgy tűnik, rothad a közepe, kezdjük újra egy másik üstökkel és használjunk hozzá friss földkeveréket. Ismételjük meg a folyamatot, és ügyeljünk, hogy ne öntözzük túl.

Ezen a ponton azt vehetjük észre, hogy az eredeti levelek kezdenek pusztulni, bebarnulnak, ahogy a középpontban új levelek nőnek. A következő év során távolítsuk el az eredeti leveleket, ahogy elpusztultak. Ebben az időszakban az ananászt csak hetente egyszer kell locsolni.

Az új levelek megjelenése azt jelenti, hogy a gyökerek teszik a dolgukat, és minden rendben megy.

Egy év után ültessük át a növényt egy 30 cm-es cserépbe, jó vízelvezető földbe, mint a kaktuszföld. Bizonyosodjunk meg róla, hogy jó a vízelvezetés, mert az ananász nem szereti a pangó vizet. A lyukat az edény alján ugyanúgy egy törött cserépdarabbal fedjük el. Efölé tegyünk pár centi durva kavicsot, majd töltsük meg a földkeverékkel a cserép tetejétől kb. 2-3 cm-es magasságig.

Ültetéskor gyengéden nyomkodjuk le a földet a növény körül. A korona középső leveleire semmiképp se kerüljön föld.

A rothadást általában túlöntözés okozza, vagy a nem megfelelő vízelvezetés. A növény csak a téli hónapokban nem nő tovább. A növekedési időszak kora tavaszra és nyárra esik. Ha a növekedési időszakában nem fejlődne tovább a növény, vegyük ki az edényéből és óvatosan vizsgáljuk meg a gyökérzetet. Keménynek és tömörnek kell lenniük. Ha szükséges, mossuk le a régi földkeveréket róla, majd ültessük át egy újba.

Ha az ananász szépen növekszik, valószínűleg át kell majd ültetni nagyobb edénybe.

 

Fény és hőmérséklet

Az ananász trópusi növény, így a fagy vagy az alacsony hőmérséklet megöli. Ha mérsékelt éghajlaton élünk, az ananászt hol a lakásban, hol a kertben kell tartani.

Az ananász azt szereti, ha legalább napi hat óra napsütést kap. A nyár során helyezzük a növényt egy napos teraszra vagy ássuk a földbe a cserepet a kertben. Ne vigyük ki a házból a növényt, amíg fennáll fagy lehetősége. Mikor először kivisszük, először félárnyékba helyezzük egy hétre, hogy megelőzzük a nap okozta megégést.

A hideg hónapok során a növényt a házban kell tartani. Kora ősszel visszük be, szeptember közepe táján. Helyezzük egy ablak vagy üvegajtó közelébe, hogy a lehető legtöbb napfényt kapja. Éjszakára húzzuk el az ablak elől, hogy megakadályozzuk a lehűlését. Az ananász leginkább a 18-24 C fokot kedveli (de minimum 15-16 C fokra szükséges van). Ha a szoba kényelmesen meleg, akkor az ananásznak is megfelelő a hőmérséklet. 

Az ananász úgy is növeszthető beltéren, például a pincében, hogy fluoreszkáló fénycsövekkel világítunk számára. Ez a fény akkor is hasznos, ha az ablakon nem jön elég fény a szobába, ahol a növényt tartjuk. A fénycsövet naponta 12-14 órára kell bekapcsolni. Ha a növény elég nagyra nő, hogy már gyümölcsöt nevelhessen, csökkentsük ezt az időt 10-11 órára, amíg a virágkezdemény meg nem jelenik a növény közepén. Ekkor újra meghosszabbítható a napfényes időszak.

 

Öntözés és tápoldatozás

Az ananász kevés vizet igényel, elegendő számára évi 500 mm természetes csapadék évente, ha az jól oszlik el az év során. Elég hetente egyszer meglocsolni a földjét. Ha a növény a lakásban van, a vizet a földjére kell önteni, ha odakinn tartjuk, inkább sprézzük annyira, hogy a a levelek levezessék a vizet a földbe, és a növény középpontja megtelik vízzel. Fontos, hogy soha ne száradjon ki teljesen, és ne is legyen vizenyős a talaja. A növekedési időszakban kicsit több vizet igényel, mint a téli hónapokban.

Óvatosan kell tápoldatozni, elég havonta egyszer a növekedési időszakában. A szilárd tápot elég a földjére szórni, a locsolás belemossa a talajba.

Használható folyékony, lombra permetezhető táp is. Öntsük a tápoldatot a levelek tövéhez és a talaj felszínére. Nagyon figyelni kell rá, hogy a táp ne kerüljön a növény közepébe, mert károsíthatja a fiatal leveleket. Kövessük a fiatal cserjékre vonatkozó utasításokat a termék címkéjén.

 

Kártevők és betegségek

Mint lakásban tartott növény, az ananász nagyon kevés betegségnek és kártevőnek van kitéve, ha helyesen gondozzák. Esetleg pajzstetvek, viaszos pajzstetvek és atkák támadhatják meg. Mind eltávolítható a levelek szappanos vízzel való lemosásával, majd tiszta vízzel való öblítéssel, vagy rovarirtó spré használatával.

Az egyetlen betegség, ami megtámadhatja, a központi hajtás gombák okozta kirothadása. Ilyenkor a középső levelek elfeketednek és könnyen kihúzhatóak a növényből. Néha még így is megmenthető a növény, ha gombairtóval kezeljük a növény közepét. Ha ez megállítja a fertőzést, oldalhajtások kezdenek el növekedni. Ez lesz a végül a felnőtt növény, és akár virágozhat, gyümölcsöt is hozhat. A másik lehetőség, hogy kidobjuk a növényt és előről kezdjük az egészet egy újjal.

 

Virágzás és terméshozás

Habár az ananász önmagában is nagyon csinos növény, a legtöbb termesztője arra vágyik, hogy virágozzon és gyümölcsöt érleljen. Hawaiin az üstök kb. 20-22 hónap alatt hoz érett gyümölcsöt, előfordulhat azonban, hogy elég csak húsz hónap hozzá, hogy meglepjen minket. Ha a növény eléri a 60 cm-es méretet és a 12-14 hónapos kort, virágkezdemény kezd kialakulni a levélrózsa közepén. A formálódó gyümölcs ekkor még nem látható, de két hónappal később élénk piros buzogányféle emelkedik ki középről.

Húsz hónapos kor után bukkannak elő a virágok. Élénk kék virágokat nyit ki soronként kb. két hét alatt, kezdve középen. Hawaiin a virágzás általában késő decemberre vagy januárra esik, amikor a nappalok rövidek (kb. 10,5 óra) és az éjszakák hűvösek (13-18 C fok). A virágok csak egy napig élnek, de nagyon sok van belőlük.

Mikor az utolsó virág szirmai is leszáradnak, elkezdődik a gyümölcsérlelés. Három-hat hónapig tart, míg a termés beérik. Ha a gyümölcs alsó fele már aranyszínű, az ananász beérett. Meglepő módon csak akkora lesz, mint egy doboz, esetleg egy kicsit nagyobb.

Ha az ananásznövény legalább 60 cm magas és 20-22 hónapos, és még nem virágzott, akkor rá lehet venni pár trükkel, hogy a növény inkább a virágzásra fordítsa az energiáját a lombnövesztés helyett.

 

Hogyan vegyük rá a terméshozásra?

A legjobb a tél során rávenni a növényt a virágzásra, amikor a napok hűvösebbek és rövidebbek, mivel az ananász hozzászokott, hogy ilyenkor gyümölcsözik.

Az egyik módszer, hogy két öntözés között a növényt a cseréppel együtt az oldalára fordítjuk. Ez megzavarja a növény hormonjait, és etilén termelésére készteti a növényt, aminek hatására beindul a virágzás.

Másik módszer, hogy egy zacskót borítunk a növényre, amiben két érett, félbevágott almát teszünk két hétre. Tegyük a növényt árnyékos helyre erre az időre, majd utána vissza egy napos helyre. Az érett almák etiléngázt bocsátanak ki, ami beindítja a virágzást az ananásznál is.

A harmadik lehetőség, hogy egy kis darab, kb. körömnyi kalciumkarbidot teszünk a növény közepébe és meglocsoljuk egy negyed pohár vízzel. Ez acetiléngázt szabadít fel, ami virágzásra ösztönzi a növényt. Nagyobb az esély a sikerre, ha a kezelést este végezzük, napnyugta után, mikor a hőmérséklet is alacsonyabb. (Valószínűleg beszerezhető hegesztéstechnikai üzletekben, kertészetben, gyógyszertárban vagy játékboltban.)

Két-három hónappal később a növény virágozni kezd.

 

Betakarítás

Mikor a gyümölcs kb. hat hónapos, kb. négy hónappal a virágzás után, kezd megváltozni. A héj színe zöldről aranyszínűre vált, először legalul, folyamatosan felfelé haladva.

Ezalatt a gyümölcs édesebbé válik és a gyümölcshús színe is fehérről sárgára változik. A termés súlya 1-2 kg lesz. Ha a gyümölcs félig már sárgára színeződött, levágható és elfogyasztható, de megéri várni, hogy az egész megérjen! A gyümölcsnek sok hónapig kell a növényen fejlődnie.

 

Hogyan tovább?

pineap3.gifAz első év után lehetséges, hogy új növénykék jelennek meg az alsó levelek alatt. Hagyjuk ezeket olyan nagyra nőni, amennyire csak lehet, mielőtt eltávolítjuk, és az anyanövényhez hasonló módon elültetjük.

Ezen kívül lehet, hogy egy vagy több oldalsarj vagy léghajtás növekszik az anyanövényen. Ezek sokkal gyorsabban nőnek, amíg az anyanövényre vannak kapcsolódva, szóval érdemes még hónapokig rajta hagyni a gyümölcs eltávolítása után is. Mikor ezek a hajtások már mintegy 30 cm-esek, le lehet vágni vagy törni őket, közel a törzshöz, és ugyanolyan technikával tovább gondozni őket, ahogy az anyanövénnyel is tettük. A hajtások alján lehet, hogy apró gomb található, ezt le kell vágni.Pineapple_2_1_Year.jpg

Mivel nagyobbak, ezek a hajtások hamarabb adnak gyümölcsöt, mint az üstök elültetése esetében. Ha azt szeretnénk, hogy az eredeti növény további gyümölcsöket hozzon, hagyjunk meg egy vagy maximum két hajtást rajta, hogy az eredeti gyökérről fejlődhessenek tovább. A felesleges hajtásokat le lehet vágni és el lehet ültetni. Hawaiin mindössze egy évre van szükség a másodnövény terméshozásához. Folytassuk a locsolást és tápoldatozást, ahogy az első növénnyel is tettük. Ha a növény egészséges marad, annál esélyesebb, hogy egy harmadik generáció is felnevelhető. A betakarított gyümölcs üstökéből is lehet újabb növényt nevelni, és így rengeteg új, önálló ananásznövényhez juthatunk.

Szerző: Brannagh

Szólj hozzá!

Címkék: ananász

Mostanában nagyon divatos lett az ananászgyökereztetést bemutató képek, videók megosztása a közösségi oldalakon, de én nem igazán értek egyet ennek a hatékonyságával. Ezek a képsorozatok azt javasolják, hogy a megtisztított ananászüstököt állítsuk vízbe, amíg gyökereket nem növeszt - nekem ilyen módszerrel soha, egyetlen egyet sem sikerült gyökereztetnem. Ami saját tapasztalat: a gyökereztetést legjobb késő tavasztól kora őszig csinálni, amikor a kezdő növénykéket kihelyezhetjük napos helyre, egy fóliával letakarva. Nekem egy kisebb fólialádácskám van, abban nagyon jól gyökereztek. Télen, a meleg szoba ellenére a több, mint tíz próbálkozásból csak egy növényem maradt meg, a többi bepenészedett, ha kevesebbet szellőztettem, kiszáradt, ha többet. Nehéz volt eltalálni, hogy a páratartalom és a hőmérséklet is elegendő legyen. Vízbe lógatás helyett pedig egyszerűen egy cserépke földbe dugtam az ananászüstököket. A többi lépés nagyjából ugyanaz volt, mint a már ismert képsorozatokon, tehát:

  1. lefejezzük az ananászt, kb. egy ujjnyival az üstök alatt
  2. a maradék gyümölcshúst leszedjük róla, mert elrothadhat tőle az egész növény
  3. a legalsó, apró leveleket letépkedjük, kb. két cm magasságig. Alatta előtűnnek a kis gyökérkezdemények: apró pöttyöcskék formájában, vagy ha érettebb volt a gyümölcs, talán már apró gyökérkék is fel vannak tekeredve a levélkék közé
  4. alul lyukas edénybe földet teszünk. Én egyszerű virágföldet használtam, de lehet egy kicsi tőzeget is beletenni
  5. belenyomjuk az üstököt, de csak annyira, hogy az alsó leveleket  ne lepje el a föld
  6. párás, meleg, és egy kicsit napfényes helyre tesszük, a legjobb valamilyen fóliasátorféleség. A zacskó ráborítása szerintem nem jó, mert a szellőztetés túl sokat zavarja a növényt, kifordulhat az edényből. Akkor már jobb, ha egy átlátszó műanyag vödröt (pl. mint a közismert narancsos vödrök) borítunk az ananászos edény fölé

ananász oldal-horz.jpg

Nyári időszakban nekem kivétel nélkül mindegyik növény megeredt, télen a tízből csak egy. De simán lehet, hogy egyszerűen csak nem fordítottam rájuk kellő figyelmet, nem tudom. Kisebb az esély rá, hogy az ananászüstök középről újabb leveleket növesszen, nagyobb az esélye annak, hogy a középső fiatal hajtások elpusztulnak, és a növény elkezd oldalhajtásokat termelni. Meglepő, de ez utóbbi eset a jobb, mert a továbbnövő üstöknek sokkal több időre van szüksége a virágzáshoz, az oldalhajtások kb. feleannyi idő alatt teremnek. Ráadásul egy-egy begyökeresedett üstökről rengeteg oldalhajtást lehet szerezni. A tavaly télen begyökeresedett növényem már a negyediket neveli. Ezeket, ha elérik az 5-6 cm-es méretet, akkor letöröm az anyanövényről és saját edénykébe ültetem, így hamar begyökeresedik. A fenti képen láthatóak a fázisok, ahogy egy aranyos kis oldalhajtásból 18-20 leveles, 25 cm magas növény fejlődik, kb. 8-9 hónap alatt. Ennek tavasszal valószínűleg megkezdődhet a virágoztatása.

ananász hajtatás-tile.jpg

Volt egy darab kivétele esetem is, amikor úgy tűnik, hogy az üstök közepe elpusztult, aztán végül mégis megjelent belül egy apró hajtás - a fenti montázson ez is látszik. A másik két kép egy olyan növényről készült, ami már azonnal a közepéről kezdett továbbfejlődni. Olyan benyomásom volt, hogy nőnek a levelei, ezért a legbelső levélkét, amilyen mélyen csak hozzáfértem, beszíneztem filccel. Ahogy látszik a képen, azóta már egész sokat nyúlt, főleg ahhoz képest, hogy ezeket az üstököket még csak alig másfél-két hónappal ezelőtt dugtam földbe. Az is látszik, hogy nem kell aggódni amiatt, ha elkezdene leszáradni a levelek széle - amíg a belsejük zöld és láthatóan él, addig minden esély megvan rá, hogy meggyökeresedjen.

Szerző: Brannagh

Szólj hozzá!

Címkék: ananász

Idén február elsején érkeztek meg a jackfruit magjaim egyenesen Indonéziából. Az eladó csodás volt: nedves ruhába, majd légmentes fóliába csomagolta a magokat, amik mind egy szálig ki is csíráztak, mire megérkeztek. A tíz magból ugyan mind felnőddögélt, de csak három mondható úgy-ahogy jókedvűnek, azonban úgy tűnik, nekik sem tetszik valami, mert vöröses foltokkal van tele a levelük. A többi magból több növényke fejlődött, ők is foltosak, sőt jóval kisebbek is. A tervek szerint ezeken is csak egy növényt hagyok meg, a többi hajtást levágom. Úgy vettem észre, jackfruitot elég kevesen tartanak idehaza, ezért  a gondozásáról szóló forrás is nagyon kevés. Az angol források többsége floriadai nevelésről szól, ami azért nem igazán a mienkhez hasonló klíma, ezért inkább olyan forrást kerestem, ahol a lakásban való nevelésről írtak.
jackfruit magok-horz.jpg
Először is, valójában ne akarj a lakásban tartani egy jackfruitot. A benti kertészkedők számára a jackfruit ugyanaz a kategória, mint a mango, a papaya és az avokádó. Ezek az újdonságok a természetes élőhelyükön magas, oszlopszerű fák akár a 20 méteres magasságot is elérhetik. Csinos fák nagy, ovális levelekkel és egyenes, fejedelmi törzsekkel. A valódi érdeklődés azonban a gyümölcsét övezi. A jackfruit a föld egyik legnagyszerűbb gyümölcse: egyetlen termés akár 15 kg-ot is nyomhat. Formája egy hatalmas babra emlékeztet, bőre zöld és rücskös, ízét nem lehet körülírni. Édes és enyhe, a legjobb hidegen tálalva. Egyértelmű, hogy a legtöbb embernek nincs olyan szobája, ahol a jackfruit termőkorúvá nőhetne - akár 14 évig is eltarthat - és gyümölcsöt érlelhetne. Ha valahogy mégis szert teszük jackfruit magra, azért nyugodtan csíráztassuk ki, és majd meglátjuk, mi lesz. A legrosszabb, ami történhet, hogy lesz egy érdekességed, amiről beszélgetni lehet.
 

Tartási körülmények

Fény: A jackfruit magokat tavasszal kell csíráztatni, majd azonnal napfényre helyezni. Szeretik az erős fényt a növekedési időszakban, ezért tegyük egy napfényes ablakba vagy a teraszra. Rendkívül érzékenyek a hűvös időjárásra, különösen fiatal korukban, és egyáltalán nem viselik el a hideget vagy a fagyot.
Víz: Trópusi növény, ezért szüksége van a folyamatos és bőséges vízellátásra. Tartsuk folyamatosan nedvesen egész évben, még télen is. A jackfruitnak nincs természetesn téli nyugalmi időszaka, ezért a legjobb, ha folyamatosan biztosítjuk a növekedéshez szükséges meleget, fényt és nedvességet egész évben, ha csak lehetséges.
Tápanyagok: hetente adjunk neki gyenge folyékony tápoldatot. Nem különösebben tápanyagigényes növények, de különösen a magoncoknak és a fiatal növényeknek jól jön a rendszeres tápoldatozás.
Föld: A könnyű, jó vízelvezetésű föld tökéletes. Előre trágyázott föld is használható.
 

Szaporítás

A jackfruit magok a betakarítás után még kb. egy hónapig életképesek. A magoncok meglehetősen érzékenyek, és nem szeretik, ha zargatják őket, ezért a legjobb egy valamivel nagyobb cserépben csíráztatni őket, elkerülve ezzel a korai átültetést, amit egyébként a legtöbb növény igényel. Növelhetjük a csírázás esélyét, ha a magokat egy éjszakára beáztatjuk, majd másnap steril palántaföldbe vetjük és melegen tartjuk. A csírázás kb. két hónapig tart, bár valamivel hamarabb is bekövetkezhet. A jackfruit szaporítható légbújtással is, bár ez valamivel nagyobb tapasztalatot igényel, és feltételezi, hogy több hónapon keresztül hozzáférünk egy már felnőtt növényhez.
 

Átültetés

A jackfruitnak hosszú és sérülékeny karógyökere van, ami megnehezíti az átültetését. A legjobb elkerülni az átültetést a fiatal növények esetében, hacsak nem feltétlenül szükséges. Ideális esetben az első évben ugyanabban az edényben nevelhetjük, amelyben csírázott. Feltéve, hogy túléli az első telet, tavasszal átültethető két vagy három számmal nagyobb edénybe. Átültetés közben ügyeljünk, hogy a fiatal növény gyökérzetét ne nagyon zavarjuk meg.
 

Típusai

A jackfruit az Artocarpus családba tartozik. Ez ugyanaz a család, amelyet a kenyérfa (A. altilis) révén tett híressé Bligh kapitány. Legfontosabb növénye az A. heterophylla (jackfruit). A Purdue Egyetem szerint a növény eredete ismeretlen, mivel a növény széles körben elterjedt a trópusi Ázsiában és Indiában, ahol többszáz évig is termesztették. Mivel kereskedelmi szempontból igen fontos növény, az évek során rendkívül sok hibridjét hozták létre. A termesztők olyan előnyös tulajdonságokat akarnak előtérbe helyezni, mint a korai terméshozás, kései terméshozás, nagyobb vagy kisebb méretű illetve édesebb gyümölcs.
 

Nevelési tippek

A jackfruit trópusi növény, és úgy is viselkedik. Nem igazán életképes a 10-es USDA zóna alatt, emellett rengeteg vizet, napfényt, nedvességet és meleget igényelnek a fejlődéshez. Egyáltalán nem viseli el a fagyot vagy a hosszasabb szárazságot. Jó körülmények között a fiatal növények gyorsan nőnek, és ha sikerül túlélniük a telet, néhány év alatt szép nagy előszobai fa nevelhető belőle. Nagy szerencse esetén talán még gyümölcsöt is hoz. A termés általában a virágzás után nyolc hónappal takarítható be, amikor zöld, vagy már teljesen érett. A fiatal jackfruit érzékeny a pajzstetvekre és levéltetvekre.

Szerző: Brannagh

1 komment

Címkék: jackfruit dzsekfrút

Korábban magról próbálkoztam a pepinóval, de nem sikerült, alighanem nem figyeltem oda rájuk eléggé. Nemrég rendeltem inkább felnőtt változatot, és egy jókora, levelesedő hajtáshoz jutottam így. Remélhetőleg sikerül épségben áttelelnie és jövőre már saját gyümölcsöket szüretelhetek. Emiatt estem neki újra, hogy alaposan felkészülhessek az igényeire. Infók az alábbi fordításban, forrás itt. A képek is erről az oldalról származnak.

pepino.jpgDél-Amerikában Peruban és Chilében őshonos, a spanyol konkvisztádorok vittek hírt róla először, hogy a perui Moche-völgy partján termesztik. Az USA melegebb részein több, mint száz éve termesztik, de gyakran foglalkoznak vele Új-Zélandon és Chilében is.mivel nehéz kezelni és szállítani is, ezért az UK-ban nem nagyon árulják - ha mégis, akkor elképesztő árakon.

A magok mindenesetre katalógusból az UK-ban is elérhetőek, akár számos különböző fajtából is. Én a pepinót a gyümölcsök közé sorolom, de lehetséges, hogy a katalógusokban a zöldségek közt lesz megtalálható, mivel a paradicsom rokona.

Évelő örökzöld cserje, kinti tartásban egy méteresre, üvegházban két méteresre nő. Sajnos rendkívül érzékeny a hidegre, -2 C fok alatt vissza kell vágni. Az UK-ban ezért csak fagymentes, esetleg fűtött üvegházban, megfelelő fényben lehet tartani. A földjét nedvesen kell tartani.

Magról növeszteni meglepően könnyű, pont úgy kell bánni vele, mint a paprikával vagy a paradicsommal.vessük a magokat egy cserépbe január-februárban, jó vízelvezetésű földbe, a magokat épp csak takarva. Helyezzük 20-23 fokos melegágyba, míg csírázni nem kezd (14 nap), majd helyezzük át 18-20 fokos világos helyre. Az első két hónapban lassan fognak nőni, egész addig, míg el nem érik azt a méretet, hogy áthelyezzük őket a végleges cserepükbe ültetve egy fűtött vagy fűtetlen üvegházba. Az UK-ban kapható magok rendkívül sokféle növényt eredményeznek, különféle gyümölcsökkel.fél gyüm.jpg

Az üvegházban a növény növekedésének szabályozásához szükség van metszésre és a hajtások visszacsípésére. Mivel a hajtások nagyon gyengék, a főhajtást érdemes megkötni, megtámasztani egy pálcához vagy más támasztékhoz. A pepino növekedése indeterminált, ezért jó eljárás a növény irányítására az oldalhajtások lecsípése, de a virágos hajtások meghagyása - ahogy azt a paradicsomnál is csináljuk. A következő szezonban kipróbálok egy kicsit eltérő metszési módszert: valamennyi oldalhajtást levágom két levélnyire a gyümölcshozó hajtástól.

A magok korai vetése esetén a növény már kora augusztustól kezdve egész októberen át virágozhat. Habár a növény rendkívül könnyen virágzik, a gyümölcskötés mégis nagyon nehézkes. Némely forrás azt javasolja, hogy az éjszakai hőmérséklet ne essen 16 C fok alá, ez azonban még üvegházban is nehezen kivitelezhető. A növények öntermők, a természetben a porzásukat a rovarok végzik. Üvegházban kézi beporzásra van szükség, amit ujjal vagy festőecsettel lehet elvégezni. A magas, 30 C fok fölötti hőmérséklet szintén megakadályozza a gyümölcsképződést.

pepino gyüm.jpgA gyümölcsök kezdetben rendkívül gyorsan nőnek. A méretük különböző, kb. 15 cm-es hosszig terjed, bár az én magból nőtt növényeim csak 7 cm-eseket teremtek. A termések színe a halvány krémszínűtől a zöldig terjed, alakjuk a tojás és a gömbölyű közt változik a fajtától függően. 

világos hajtások.jpgÚgy tűnhet, hogy a mi klímánkon lassan érik be a gyümölcs, de valójában a pepino csak besárgul lila csíkokkal. A gyümölcsöt tartó hajtások zöldről krémszínűre változása is azt jelzi, hogy a gyümölcs érett.  A termés az ujjak gyengéd nyomására csak kicsit enged. A lédús gyümölcshús belül narancssárga, illata a kantalup dinnyéhez hasonló. A gyümölcshús szilárdabb és kevésbé szemcsés, mint a dinnyénél. Kevés ehető magot tartalmaz. Egy-két hétig hűtőben eltartható.

A gyümölcs nyersen ehető, bőre lehúzása után gyümölcssalátához adható. A világos héj és hús érdekes kontrasztot ad más gyümölcsökkel.

Glasgow-i fűtetlen üvegházamban a magról nevelt növényeken nem értek be a termések az első októberi fagyok miatt. Mikor a növényeket áthelyeztem a lakás egyik világos ablakpárkányára, a gyümölcsök végül decemberre beértek. Később, meglepetésemre a növény erőteljesen tovább növekedett, további virágos hajtásokat hozott, annak ellenére, hogy decemberben már kevés napsütés érte. Vagyis a növény nem különösebben érzékeny a napos órák mennyiségére. 

Decemberben vagy januárban dugványokat vágva, jól startolva meglátjuk, lehetséges-e elfogadható gyümölcsöt érlelni fűtetlen üvegházban is. A dugványoknak legkésőbb április közepén virágozniuk és gyümölcsöt kötniük kellene, kb. három hónappal a magvetésből származó növényeket megelőzve.

A pepino gyorsan gyökeresedik a dugványról még tél közepén is, elég neki 4-5 nap vízbe állítva.  A meggyökeresedett dugványokat ültessük cserépbe, fagymentes helyen való átteleltetés után kiültethetők végleges helyükre a következő évre. Ezt az eljárást használják a kereskedelmi mennyiségben termesztett növények esetében is a kártevők, betegségek és fagykárok leküzdésére.

Kártevők és betegségek. Ha a pepinót lakásban neveljük, levéltetvekre, liszteskékre (molytetvek) és különösen a vörös takácsatkára kell odafigyelni, és permetezéssel védekezni ellenük. Penészre utaló jelet nem láttam az üvegházban, azonban a természetben és a kereskedelmi mennyiségben termesztett növények esetében a termést gombás betegségek tizedelik meg. 

Hetente egyszer magas káliumtartalmú tápoldattal kell megöntözni, mint a paradicsomot. Ha a tápoldatban túl sok a nitrogén, az csak a lombosodást ösztönzi, pedig mi a gyümölcsöt szeretnénk.

A pepino kertben való tartása az UK-ban csak kifejezetten enyhe, fagymentes helyeken ajánlott, mivel a növényt könnyen károsítja a fagy. Még ebben az esetben is ajánlott a gyökereket mulccsal takarni, hogy óvjuk őket a hidegtől. Így, ha a növény lombja el is fagy, valószínűleg újra ki fog hajtani a megóvott gyökereiről. 

Szerző: Brannagh

Szólj hozzá!

Címkék: pepino

Avokádó nevelése otthon

2013.07.26. 22:33

Avokádóhoz Magyarországon is szinte bármelyik nagyobb üzletben hozzá lehet jutni, úgyhogy akárki megpróbálkozhat a gondozásával. Alábbiakban az útmutató hozzá, forrása itt. De azért meg kell jegyeznem, hogy szerintem nem a legjobb módszer ez a fogpisztkálós-pohár-vizes hajtatás, nekem eddig mindig megbüdösödött a kísérlet. Ezzel szemben problémamentesen csírázott az összes mag, amit egyszerűen ledugtam a rendszeresen locsolt növényeim ládáiba. A képek a saját növénykéimről készültek.

avokádó mag-horz- kicsi.jpg

Az avokádó nevelése otthon

Az avokádó lakásban való nevelése gyerekjáték. Szó szerint. Melyik gyerek nem lógatott avokádómagot egy pohár vízbe az iskolában vagy házi feladatként, csak, hogy lássa, mi fog történni? Szerintem ezt az egész osztályom megcsinálta valamelyik évben. (És most így visszagondolva azon töröm a fejem, mit csinálhattak a felnőttek azzal a rengeteg avokádóval? Talán egy hajórakománnyi guacamolét?)

Mi az oka mégis, hogy megcsináljuk? Hát az, hogy jópofa és működik. És bár már kevésbé egzotikus, mint régen, az avokádónak mégis megvan az a csodás és impozáns tulajdonsága, hogy elegendő időt hagyva neki valódi avokádó csemetévé fejlődik. És ha elég türelmes vagy, a kis magonc figyelemreméltó növénnyé nőhet a lakásban is. Igaz, valószínűleg sosem fog gyümölcsöt hozni (hacsak nem vársz rá tíz évet), de ha mégis, a magonc gyümölcse nem valószínű, hogy hasonlítani fog az eredetihez. De addig még sok idő van.

Tartási körülmények

Fény: akárcsak a banán, az avokádó is teljes napsütésben érzi jól magát. Ha maggal kezded, tarthatod azt egy világos ablakpárkányon, amíg a gyökerek ki nem alakulnak és az első levelek meg nem jelennek.

Víz: az avokádót folyamatosan nedvesen kell tartani, de persze a megfelelő vízelvezetés alapvető. Oda kell figyelni a levélsárgulásra, ami a túl sok öntözés jele. Gondoskodni kell arról is, hogy a tápoldat sói ki legyenek mosva a talajból.

Hőmérséklet: az avokádó szereti a meleget a növekedési időszakban, de elviseli télen a 10 C fokos hideget is, bár olyankor igen lassan nő.

Talaj: termékeny, jó vízelvezetésű keverék az ideális.

Tápoldat: a növekedési időszak alatt bőségesen lehet tápoldatozni olyan táppal, amelyben egyenlő arányban van jelen a nitrogén, foszfor és kálium. Pár évvel később, mikor a növény már nagyobb és közelebb van a termő korhoz, adható olyan tápoldat is, ami elősegíti a virágzást és a termést.

Szaporítás: az avokádó sokféleképp szaporítható. A profik a kívánatos fajtával oltják be a betegségeknek ellenálló alanyokat, hogy olyan ellenálló fát neveljenek, amelyen a vágyott típusú gyümölcsök teremnek.

Légbujtással is lehet szaporítani, de otthoni körülmények közt a legelterjedtebb a magvetés. Az avokádómag hajtatásához szúrjunk három fogpiszkálót a magba, és a végével lefelé helyezzük egy pohár víz fölé, hogy belelógjon. Tartsuk meleg helyen, de ne közvetlen napsütésben. A mag 2-6 hét alatt kicsírázik. Hagyjuk, hogy a növény kb. 15 cm-esre nőjön, ezután vágjuk vissza 7-8 cm-re, hogy így inkább erősebb gyökereket növesszen. Ha újra megjelennek a fiatal levelek, ültessük át az avokádót egy cserép földbe. (Köszönet a tanácsért a Kaliforniai Avokádó Bizottságnak.)

Átültetés: ültessük át az avokádót minden tavasszal, mikor a növény újra fejlődésnek indul. Az első pár évben fontos az avokádó  metszése a bokrosabb forma kialakítása érdekében. Az első nagyobb metszést 30 cm-es korában ejtsük meg. Vágjuk vissza 15 cm-re, majd engedjük új leveleket és hajtásokat hozni. Ahogy nagyobb lesz, csípjük vissza az új hajtásokat, hogy újabb elágazásokra kényszerítsük. Az avokádó az új hajtásokon hoz gyümölcsöt.

Fajták: bár az avokádónak mintegy ezer különböző típusa van, de a legvalószínűbb, hogy a Haas avokádó jut el hozzád, amit nagy mennyiségben termesztenek Kaliforniában és szerte Közép-Amerikában. Ezek apró, kavicsos avokádók magas zsírtartalommal és ízletes gyümölcshússal. A nagyobb, világoszöld Florida avokádók is fellelhetőek szezonálisan. Ezekben kevesebb a zsír és időnként egészségmegőrző avokádóként hirdetik.

Nevelési tippek: a lakásban leginkább csak a fiatal növények tarthatóak. Ha azt szeretnéd, hogy teremjen és fa formája legyen, odakinn kell elhelyezned (és az is lehet, hogy melegebb éghajlatra kell költöznöd).

Ahhoz, hogy a lakásban tartott avokádó egészségesen fejlődjön, rengeteg vízre és napfényre van szükség, valamint rendszeres tápoldatozásra. Csípd le az új hajtásokat, és figyelj oda az olyan jelekre, mint például a levélsárgulás, amit a túl sok, vagy a pangó víz okozhat. Figyelj arra is, ha fehér lerakódás jelenik meg a talajon - ez általában az jelenti, hogy felhalmozódott a ső a tápoldatból. Öblítsd át az edényt rendszeresen.

Szerző: Brannagh

5 komment

Címkék: avokádó