Idén február elsején érkeztek meg a jackfruit magjaim egyenesen Indonéziából. Az eladó csodás volt: nedves ruhába, majd légmentes fóliába csomagolta a magokat, amik mind egy szálig ki is csíráztak, mire megérkeztek. A tíz magból ugyan mind felnőddögélt, de csak három mondható úgy-ahogy jókedvűnek, azonban úgy tűnik, nekik sem tetszik valami, mert vöröses foltokkal van tele a levelük. A többi magból több növényke fejlődött, ők is foltosak, sőt jóval kisebbek is. A tervek szerint ezeken is csak egy növényt hagyok meg, a többi hajtást levágom. Úgy vettem észre, jackfruitot elég kevesen tartanak idehaza, ezért  a gondozásáról szóló forrás is nagyon kevés. Az angol források többsége floriadai nevelésről szól, ami azért nem igazán a mienkhez hasonló klíma, ezért inkább olyan forrást kerestem, ahol a lakásban való nevelésről írtak.
jackfruit magok-horz.jpg
Először is, valójában ne akarj a lakásban tartani egy jackfruitot. A benti kertészkedők számára a jackfruit ugyanaz a kategória, mint a mango, a papaya és az avokádó. Ezek az újdonságok a természetes élőhelyükön magas, oszlopszerű fák akár a 20 méteres magasságot is elérhetik. Csinos fák nagy, ovális levelekkel és egyenes, fejedelmi törzsekkel. A valódi érdeklődés azonban a gyümölcsét övezi. A jackfruit a föld egyik legnagyszerűbb gyümölcse: egyetlen termés akár 15 kg-ot is nyomhat. Formája egy hatalmas babra emlékeztet, bőre zöld és rücskös, ízét nem lehet körülírni. Édes és enyhe, a legjobb hidegen tálalva. Egyértelmű, hogy a legtöbb embernek nincs olyan szobája, ahol a jackfruit termőkorúvá nőhetne - akár 14 évig is eltarthat - és gyümölcsöt érlelhetne. Ha valahogy mégis szert teszük jackfruit magra, azért nyugodtan csíráztassuk ki, és majd meglátjuk, mi lesz. A legrosszabb, ami történhet, hogy lesz egy érdekességed, amiről beszélgetni lehet.
 

Tartási körülmények

Fény: A jackfruit magokat tavasszal kell csíráztatni, majd azonnal napfényre helyezni. Szeretik az erős fényt a növekedési időszakban, ezért tegyük egy napfényes ablakba vagy a teraszra. Rendkívül érzékenyek a hűvös időjárásra, különösen fiatal korukban, és egyáltalán nem viselik el a hideget vagy a fagyot.
Víz: Trópusi növény, ezért szüksége van a folyamatos és bőséges vízellátásra. Tartsuk folyamatosan nedvesen egész évben, még télen is. A jackfruitnak nincs természetesn téli nyugalmi időszaka, ezért a legjobb, ha folyamatosan biztosítjuk a növekedéshez szükséges meleget, fényt és nedvességet egész évben, ha csak lehetséges.
Tápanyagok: hetente adjunk neki gyenge folyékony tápoldatot. Nem különösebben tápanyagigényes növények, de különösen a magoncoknak és a fiatal növényeknek jól jön a rendszeres tápoldatozás.
Föld: A könnyű, jó vízelvezetésű föld tökéletes. Előre trágyázott föld is használható.
 

Szaporítás

A jackfruit magok a betakarítás után még kb. egy hónapig életképesek. A magoncok meglehetősen érzékenyek, és nem szeretik, ha zargatják őket, ezért a legjobb egy valamivel nagyobb cserépben csíráztatni őket, elkerülve ezzel a korai átültetést, amit egyébként a legtöbb növény igényel. Növelhetjük a csírázás esélyét, ha a magokat egy éjszakára beáztatjuk, majd másnap steril palántaföldbe vetjük és melegen tartjuk. A csírázás kb. két hónapig tart, bár valamivel hamarabb is bekövetkezhet. A jackfruit szaporítható légbújtással is, bár ez valamivel nagyobb tapasztalatot igényel, és feltételezi, hogy több hónapon keresztül hozzáférünk egy már felnőtt növényhez.
 

Átültetés

A jackfruitnak hosszú és sérülékeny karógyökere van, ami megnehezíti az átültetését. A legjobb elkerülni az átültetést a fiatal növények esetében, hacsak nem feltétlenül szükséges. Ideális esetben az első évben ugyanabban az edényben nevelhetjük, amelyben csírázott. Feltéve, hogy túléli az első telet, tavasszal átültethető két vagy három számmal nagyobb edénybe. Átültetés közben ügyeljünk, hogy a fiatal növény gyökérzetét ne nagyon zavarjuk meg.
 

Típusai

A jackfruit az Artocarpus családba tartozik. Ez ugyanaz a család, amelyet a kenyérfa (A. altilis) révén tett híressé Bligh kapitány. Legfontosabb növénye az A. heterophylla (jackfruit). A Purdue Egyetem szerint a növény eredete ismeretlen, mivel a növény széles körben elterjedt a trópusi Ázsiában és Indiában, ahol többszáz évig is termesztették. Mivel kereskedelmi szempontból igen fontos növény, az évek során rendkívül sok hibridjét hozták létre. A termesztők olyan előnyös tulajdonságokat akarnak előtérbe helyezni, mint a korai terméshozás, kései terméshozás, nagyobb vagy kisebb méretű illetve édesebb gyümölcs.
 

Nevelési tippek

A jackfruit trópusi növény, és úgy is viselkedik. Nem igazán életképes a 10-es USDA zóna alatt, emellett rengeteg vizet, napfényt, nedvességet és meleget igényelnek a fejlődéshez. Egyáltalán nem viseli el a fagyot vagy a hosszasabb szárazságot. Jó körülmények között a fiatal növények gyorsan nőnek, és ha sikerül túlélniük a telet, néhány év alatt szép nagy előszobai fa nevelhető belőle. Nagy szerencse esetén talán még gyümölcsöt is hoz. A termés általában a virágzás után nyolc hónappal takarítható be, amikor zöld, vagy már teljesen érett. A fiatal jackfruit érzékeny a pajzstetvekre és levéltetvekre.

A bejegyzés trackback címe:

https://egzotikusoknevelese.blog.hu/api/trackback/id/tr675438278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Luciferi27 2015.03.27. 20:48:33

Szia! Érdekelne hogy honnan rendeltél Jackfruit magot és mennyiért.
Köszi a választ előre is. frenk10@freemail.hu
süti beállítások módosítása